Fajtajelölt Kakasdi Székely begyesek az országos kiállításon

A megalkotott fajtaleírás tervezet hiányosságaira hívta fel a figyelmet az előző bemutató után Rohringer István a Standard bizottság elnöke.Kérve annak részbeni kiegészítését és pontosítását.A most bemutatott kollekción látszott,hogy mik azok a küllemi jegyek amiket tisztába kellene tenni és egyértelműsíteni a standardírozó,bíráló és a tenyésztők szemében is.Többszöri unszolásomra sem volt azonban hajlandó egyetlen tenyésztő sem ennek eleget tenni.Még azok közül sem akik rajtam kívül aláírták a fajtajelölt standard tervezetét.Én
hiába készítettem el azonnal a kért kiegészítést,magam nem adhatom le a nélkül hogy azt mások is ne véleményezzék.Hisz nem egyedül vagyok az aki eltervezte,leírta azokat és tenyészti ezeket a galambokat.Vajon a hiány pótlására reagáltak úgy a kiállítók,hogy visznek bőven,had ámúljanak a kritikus szemlélők? Csak hogy a tervezet szerint kettő rajz és három színváltozat van!Valójában több is lehetne,de mivel nem úgy van leadva,így számomra érthetetlen hogy miért kellett bemutatni egyszínű fehéret,tarka-barkát,fakót és kék színű szívest is?! Ha már így történt,akkor azt megelőzően a javított standard tervezetben meg
kellett volna említeni,hogy vannak ilyenek is.Hiszen az változtatható addig,amíg nem véglegesítik. A kiállított galambok minősége változó volt.A szívhátú példányok között volt néhány megfelelően kívánatos típusú.Míg a barátrajzúak mintha egy más fajta lett volna! Az összesen kettő darab fehérről már nem is beszélve!!! Ha úgy kell kinéznie a Kakasdi Székely begysnek,akkor én rossz irányba munkálkodom,és felteszem a kérdést hogy én tudom e olyan formában tenyészteni és tudom e azokat szeretni? Előre megmondom : Nem tudom!
Nem én minősítettem és nem is állítottam ki,de úgy gondolom hogy azért véleményem az lehet!
Nem látok abban különösebb problémát,hogy volt mind a három minőségi kategóriából. Az szinte természetes hogy van gyenge,közepes és viszonylag jó is.Hisz elfogadott,népszerű fajták közzül sem kiváló a teljes kollekció minősítése. Viszont egy kiállított csapat összbenyomásának azért tükröznie kellene az egységes típust,legalább az egyértelműen felismerhető nyomokban. Ráadásul rajzos galambokról van szó,tehát mindenképpen illene bemutatni közel hibátlan rajzolatú példányokat. E helyett egy kiváló rajzolatú példány sem lett bemutatva!Sőt /Fórum-Begyes galambok Topicba/ a példaként feltett alany is egyértelmű rajzhibával bír!Ugyanis a kormánytollai nem színesek,hanem fehérek.Helyesebben nem olyan színűek,mint a test szívrajza.Egyébként akkor is hiba ha pl. vörös galambnak nem vörös hanem barna vagy kékes-szürke,esetleg más színű lenne.A laikus szemlélő láthatta úgy is,hogy no ez igen,de szépek.Csakhogy azért rájuk is kellene gondolni,hisz idővel még belőllük is lehet fajta tenyésztő.Éppen ezért az Ő kedvükért pláne kellene bemutatni szép pédányokat.Vagy legalább is olyanokat melyek reprezentálják a fajtát,nempedig annak selejtjeit,netán keverékeit.Nem is az a baj,hogy a viszonylagosan jobbnak ítélt madarak is gyengécskék.Hisz jelenleg még itt tart a tenyésztési szintje a fajtának.Hanem inkább az hogy  az a hat,nyolc példány amely a fajta parodizált karikatúrája is ott sorakozott.Éppen ezért elég lett volna a 12 db legszebbnek vélt galambot oda vinni! A gyengécskék most nem valók oda.Majd ha
pontokba lesz lemérhető a minőség,akkor majd próbálkozhatnak azok is.Szerencsésebb lett volna tizenkét közepes mint még hozzá majd annyi illetlen.

 

Az összképet nagy mértékben befolyásolta a kétsoros elrendezésű ketrec is.Nyilvánvaló,hogy az alsó sorsban lévők hátrányban voltak mert féltek a mennyezettől és sötétben is voltak.A közeli sorrendezés
miatt a kabátgombok olykori röppködése is idegen /idegesítő/ környezeti hatás lehetett!  
Nem tudom felfogni hogyha a galambokért csinálunk bemutatót esetleg versenyt,akkor miért okozunk nekik szenvedést,magunknak meg bosszúságot?!
A megbeszéltek szerint távol maradtak az én állományom legjavai is.Hiszen a következő alkalommal,egyértelműen több és jobb minőségű is kell.Nállam ugyan megtalálható,feltételezhetően néhány kiváló minőségű példány,de logikus ha nem lesz rendezve a standard sorsa,mármint hogy a kívánt formában átírva,kiegészítve és leadva,akkor én leszek az aki,biztosan nem fogok kiállítani egyetlen példányt sem.Annál az egyszerű oknál fogva hogy nem tudom,hogy hogyan néz ki az a Kakasdi Székely begyes amely megtestesíti a Standard
bizottság álltal igényelt formátumú esetleg a későbbiekben elfogadott fajtaleírásban előírtakat.

Z.Tóth János
Kisújszállás

 

 

 

A Titelt Olvasónak!
A Kakasdi Székely begyesről

 

A fajta a múltban és a jelenben is csak Gusás néven emlegetett. Körülbelül 80 éve ismert a létezése. A felsőbb szervezet és kritikus döntéshozóktól függetlenül van múltja a fajtának. Van hiteles fotó is, sok évtizedre visszatekintő. Van történelme, hiszen hihető történeteket mondtak róluk el. Vannak idős tenyésztők, akik 50-60 éve gondozzák a fajtát. Elmondják, hogy hogyan is volt régen, melyek voltak a jellemző fajtajegyek, kik hol, hogyan tartották. Beszélnek a színekről, a rajzokról és fajtakeresztezések olykori alkalmazásáról is.
Hát így hírből, bizony ahány ház, annyi szokás és a bajok gyökerei is itt kezdődnek. Az idekerült és itt talált galambok ésszerű keveredése által kialakult egy begyes fajta, amely volt többszínű, rajzú, de egy színű is. Nagyjából egységes típust képviseltek. Az évtizedek alatt több tolnai településen, főleg Kakasdon divatos lett. A galambászok versengtek egymással, kialakultak rajz és színtenyészetek. Ez működött kb. 40 éven át, míg a 80-as évek kezdetével beindult a fajta hanyatlása. Az okok ismertek.
Valójában nem volt egy olyan baráti társaság, akik egységes szemlélet alapján tenyésztették volna. A versengés normális dolog és van is értelme addig, amíg az jó ügyért folyik. A túlkapások a fajta romlásához vezettek. Mint, mindig voltak akkor is olyan tenyésztők, akik pénzt is tudtak áldozni saját tenyészetük vélt tökéletesítésére. Megjegyzem elsődleges és általános fajtajegy, mely kötelező megjelenés volt akkor is a fúvás. Mivel nem volt a fajtának leírt, betartott standardja, így a kialakult egyéni ízlések domináltak. A kevésbé ráérző és türelmetlen galambászok nem a szelekciót választották, hanem más fajták bekeresztezésébe vélték a tökéletesedést. Sajnos az értelmetlen, olykor demagóg kutyulgatások megtették negatív hatásukat. Később a straubingi és wasserburgi vásárok kínáltak ennek lehetőséget. Gyakorlatilag a megközelítő méretű begyes fajták behozatala, azok piaci minőségű példányai gyökeresen megváltoztatták az ekkorra többé-kevésbé egységes szisztéma szerint kialakult fajtát.
Tudomásom szerint mostanság nem történnek olyan keresztezések, amelyek ártanának. De jó, hogy nem, mert sajnos így is visszaköszönnek a fajtaidegen jegyek a testarányban, rajzban és a színben is. A kontyos, a lábtollas, az aránytalan formát mutató példányok előbukkanása az utóbbi 20 -30 év „eredményei”. Szerencsére az alaptípus igen dominánsan van jelen. Százalékos arányban a kívánatos egyedek száma körülbelül 10 %. Most, hogy megállapodás született arra, hogy a fajta reformizálása, felélesztése és megmentése, elsődleges célja legyen a tenyésztőnek, remény van arra, hogy egységes szemlélet alakuljon ki. Segítség ehhez az elhivatott tenyésztők közösen megalkotott fajtaleírása.  Ami csak akkor tervezet, ha bevonjuk a galambtenyésztő szövetséget, akik áment és nemet is mondhatnak a szerintük fajtajelölt elismerésére.
Úgy tűnik, hogy a partnerség közös érdek, de a valós óhaj mégis csak a tenyésztők részéről sürgetett. Az igényesen szelektált tenyészetekben jelen vannak olyan példányok, amelyek meghatározók lehetnek, minőségük révén a fajta jövőjét illetően. Véleményem szerint az ésszerű válogatás az az út, ami járható. Akkor, ha valóban akarjuk, hogy galambjaink megközelítsék, netán el is érjék a megálmodott minőséget, akkor tudni és merni is kell szelektálni. Reményre ad okot a fiatal példányok minőségének fejlődése. Az a néhány tettre kész tenyésztő is bizonyítja ezeket.
Számomra táptalaj a múlt emlegetése, de be kell látnom, hogy mégsem azon kell nosztalgiázni, mert értelmezni kell azt, nem pedig újra feltalálni. Szoktam mondani, hogy nem a jelent kell dicsérni, hanem abban kell meglátni a jövőt és azt remélni. Márpedig, ha a társaim is találnak társakat, annak érdekében, hogy a gusás ne csak egy begyes galamb legyen, hanem egy elfogadott és elismert fajta, akkor remélhetjük azt, hogy tettünk valamit. Ami ha maradandó, akkor olyan érték lehet, ami a galambász társadalom javát és elismerését szolgálhatja.
Tedd, amit kell!  
Tedd, amit lehet és   
Egyszer nincsen lehetetlen!

 

Z.Tóth János

 

Kisújszállás

 

 

 

A Kakasdi Székely begyes
Szín és rajzváltozatai

 

A székely emberek egyedi nyelvezete alkotott meg számos olyan kifejezést, amit a galambászok ma is használnak. Máshová nem illeszthető jelzőket, megnevezéseket alkalmaznak. A mai napig használatban vannak ezek a különleges jelzők. Például a galambjaikat „búgókon” járatják ki, de a galambok olykori repülésekor szárnycsattogását is „durrogtatásnak” mondják.
A mi fajtánk neve egyszerűen csak gusás, amit az embernél előforduló golyva után kapott és az ahhoz való hasonlatosságot vélve felfedezni, ragasztották rá. A székely galambászok a fajta, a szín és főleg a rajz változataira különböző elnevezéseket találtak ki, mely szerint megkülönböztetnek egyszínűeket és tarkákat. Az utóbbiak lehetnek meghatározott rajzúak is. Az egyszínűek esetében találhatók (voltak) fehérek, sárgák, vörösek és feketék. A tiszta, mély színek értékessé tették az adott példányt. A rajzos galamboknak két fő csoportja van. Nevezetesen a lájbis és a hódos. A lájbis a szíves rajzú, a hódos pedig barát rajzú. Érdekes, hogy más területeken és más fajtáknál a hódos megnevezést a fejen lévő csepp vagy korona meglétekor használják, mint megkülönböztetést a tiszta fehérfejűektől. További érdekesség, hogy a gusásnál is van ilyen, de arra viszont egyáltalán nem találtak ki megkülönböztető jelzőt.
Ezek a rajzok a három alapszín mellett még sima kékben is léteznek. Holott, mint egyszínű kék egyáltalán nincs, mint ahogyan más színek sem, mint például a barna, a keki vagy a dun. Kovácsoltság, vagy szalagosság egyik színben sincs. Még a barátrajzú kékek is sima tiszta kékek. Az egyszínűek, a lajbisok és a hódosak spontán kereszteződése eredményeként megszülettek más elnevezésű rajzolatok is, ami mai szemmel szín és rajzhibának minősülne. A szívhátú és a barátrajzú galambok egymással erősen örökítették az úgynevezett csillagos begyűeket és a tarkákat is. A csillagos begyűek olyan szívhátúak, vagy barátrajzúak, amelyeknek jellemzője a tarkót teljesen elfedő, sokszor a fej közepéig érő színes mező és minél nagyobb, de ép és teljes rajzolatú előke. Vagyis amennyivel a nyak hátsó része a tarkó és részben a fej többel színezett, annyival kevesebb elől a színes rész. Gyakorlatilag a begy szemből nézve fehér,de zárt az előke.
Tarkánál a szárnypajzs foltosodása a jellemző. A szíves vagy barátrajzú deresedését irombának, a szíves szárnypajzsán lévő, olykor magát a rajzot is érintő szabályos pettyezettséget pedig legyesnek nevezték. Az egyszínűek hatására léteztek szabályos csaposak. Bárbármilyen rajzban és színben voltak fehérfarkúak is.
A mai valóság az, hogy csak két rajzváltozat létezik. A köztes vagy más mintát mutató egyedek olykor felszínre kerülnek, de a számuk elhanyagolható. Az egyszínűek eltűntek.
Későbbi cél lehet azok újratenyésztése. Most a két fő rajz tisztítása, azok színeinek mélyítése az elsődleges feladat.Más begyesfajták, főleg a Norwich bekeresztezése sajnos igen nagy gondot okoz. Ugyanis amellett, hogy megváltoztatta figurát, tönkretette a rajzolatokat is, de főleg a színeket.
A kékes, szürkés kormánytollak, ami szintén örökség, teljesen rombolják a szín összbenyomását. Ez gyakorta megjelenő hiba. Fokozottan feltűnő a vörösöknél, érdekes, hogy a sárgák lényegesen tisztább farkúak. A kékeknél sem fakul az ki, viszont a feketéknél gyakori az egyértelműen kék farok szín. A vörösek olykor lilás, ibolyás mellen lévő tollai (mindig tojó) gyakran párosul barna vagy fakó farok színnel. Úgy tűnik jelenleg a vörös az a szín, amit a legnehezebb, test szerte tiszta és mélyvörös színben tenyészteni. Az is igaz, hogy ebből a színből van a legtöbb, így remény van a kellő szín és rajzminőség elérésére. Míg kékből a legkevesebb. A rajzok sokszor hibásak. Fokozottan igaz ez a nyitott előkére és a tarkafarokra. Előfordul még tarka fej, rövid előke, fehér hát, színes derék, lecsúszott vagy féloldalas szívrajz. Az előbbiek igazak a barátrajzúakra is, ahol további feladat a mindkét oldalon azonos számú fehér evező toll elérése. Jellemző, a rajzváltozatra a mély és széles, olykor a begy felének terjedelmét is befedő előke.
Tökéletes példány ebben a fajtában sincs, de reményteljes utódok kelnek azért annyi példányszámban, hogy velük már lehet rakni a megálmodott minőség alapjait. Groteszk fintora a múltnak, hogy a jelenleginél sokkal nagyobb létszámban és jobb minőségben létezett a fajta. Igaz ez az egyszínűek jelenlététől a többféle rajzolaton át a test arányaira és méretére vonatkoztatva is. Ezt az örökséget elődeink nem tudták méltóan értékelni és most nekünk, a jelenkor tenyésztőinek van feladva a lecke. Már „csak” meg kell oldanunk. Kulcs a sikerhez az, ha minden reménytelennek tűnik is, akkor is kitartónak kell lenni!

    Z. Tóth János
    Kisújszállás

 

 

 

Őstermelő Gazdálkodók Lapja 2013.október-november havi számában :

 

 

Látlelet!

Így a tenyészidény végével részemről van miről beszélni,ha úgy tettszik GUSÁS galambjaim alakulásáról.Talán hamarosan helyesen is írjuk hogy Kakasdi Székely begyes,de most egyszerűen és a továbbiakban maradjunk a Gusás megnevezésnél.Észrevételeimet,tapasztalataimat leírom,hogy magamat is erőssítsem hitemben,meggyőződésemben.Meglátásaimat közreadom azért is hogy mások akik olvassák,tényeken alapuló gondolataimat,megvonják saját mérlegüket,állományuk minőségét illetően.
A költési szezont igen korán,január 3.-án párosított galambokkal kezdtem.
Amiből 1 fekete barátrajzú a többi szíves.Közülük 3 sárga a többi vörös.
A 8 induló pártól májusig egyetlen kívánt (hibátlan) rajzolatú utód sem kelt.Ezért át párosítottam mindet a kettes számú terv alapján.Szinte éreztem hogy szükség lesz rá!Ezért téli esték programjaként kidolgoztam több variációt is.Ezek után mutatkozott némi rajz béli javulás.Tény hogy ennél a fajtánál nem lehet leegyszerűsíteni a minőséget jóra vagy rosszra.
Ugyanis minden tekintetben jó utód egyszerűen nincs,de nincs olyan sem ami nem használható fel (leves?) . A megfontolás a rossz rajzúak,esetleg színűek esetében igen fontos,hiszen a szülők,testvérek jobb minősége miatt elvileg költhetnek majd ők is jobbakat vagy jókat!A rajzolatok nem vártan,sokszor megérthetetlen össze-visszasággal jönnek felszínre.Vannak érdekesek,furcsák,de kerűl egy-két szép is.Előfordul épp hogy felismerhető inkább egyszerűen csak tarkának tekinthető származék is.A szívhátú rajzolat a standard előírásai szerint kell hogy kinézzen.Így ami nem olyan az a mi esetünkben már nem is lehet jó.A legtöbb esetben,igen gyakorta előforduló hiba a nyitott előke,a tarka,barna vagy nád színű faroktoll.Esetenként lecsúszott féloldalúság.Kis százalékban ugyan de felismerhetetlen,meghatározhatatlan tarkaság a fehér szín dominanciájával.A többszöri átpárosítások eredménytelensége végett a nyolc párból márra végül négy pár maradt.Megjelentek az első majdnem hibátlan rajzolatú fiatalok vörösben és a vörösek utódaként sárgában is.A kelési arány gyengébb mint az elmult években.Tulajdonítom annak hogy közeli rokonokat,szülőket utódokkal és féltestvérekkel is és kezdő galambokat is használtam.
Tavaj hat pártól 34db fiatal kelt.Ebből 4 db maradt meg tenyésztésre amik testvérek.Kettő hím és kettő tojó.Érdekességként jegyzem meg hogy idén nincs minőségi utódja annak a szülő párnak ami ezeket költötte.A többség rossz rajzolata miatt nem jöhetett számításba.A mostani szaporulat legígéretesebb példánya egy vörös hím menthetetlenül elpusztult (tricho),összességében 71 db kelt.Ebből 13db nem nőtt fel.Tavaj gyakorlatilag nem volt záp tojás,ami ki mert kelni az fel is nőtt.Az idén rosszabb az arány.Az 58 db fiatalból kettő hím és négy tojó remélhet tőlem kegyelmet a jövőjét illetően.Ezekből kiemelkedő minőségű egy hím.Érdekes jelenség a pofa rész olykor részben színes,holott a szülők nem ilyenek.A fehér derék és színes hát olykor tarka,esetleg a derék is színes.A keskenynek kívánt szív rajz széles így a szárnypajzs ideálisan elnyujtott csóva formájúra meghatározott rajzolattól mentes tisztaságot nem engedi érvényesülni. A megengedett fejrajz a koronacsepp alaktalan,inkább nagy mint pontszerű,olykor eltolt.Több vele a baj mint a fehérfejűséggel,de igen gyakori jelenség.Így kénytelenek vagyunk számításba venni.Viszont ha van,akkor legyen olyan amiennek leírtuk.Vagyis kb 1 cm átmérőjű,kör alakú,lehetőleg a fej tetején és annak közepén van.Az előke nagysága,illetve mérete is elkülönítő fajtajegy.Ami legyen széles és mély.Legalább a felfújt begy közepéig érjen,annak elülső egyharmadát befedje! Gyakorta túlon-túl mély vagy ami roszabb nyitott is.A kicsi és rövid előke legtöbbször szabályosabb,de ez logikus is.Inkább tűröm azokat mint a szabdalt szélű épp hogy összeérő rajzolatúakat.Lényeges a farok alátámasztó tollak fehér színe.Ezzel nincs baj.Ha véletlenül tarka,az legtöbbször a has vagy az ülep környéki tarkasággal is jár.Így már súlyos hibája van a rajzolatnak.A színekkel kapcsolatba érdemes megfigyelni a tojók mattabb színét.Vörösekről beszélve a szürkés,kékes árnyalatú mellen lévő tollak,biztos hogy tojó ivarhoz köthetők.Szerencsére vannak telt színűek is.A vedlések alkalmával a színes mezőkben  jöhetnek elő,elsősorban a szívrajzban fehér tollak.Olykor a farok színes tollai között is megjelenhetnek fehérek.Míg az előbbi gyakorta a példány öregedésével jár,az utóbbi csak akkor jön elő,első vedlésről beszélve, ha maga a faroktollnak a színe nem telt és mély.A klasszikusan tarka már tokosan is az.A cirkás,cirmos,dereses fióktoll is becsapós,mert van hogy mégis csak színes vagyis jelen esetben vörös lesz.A sárgák esetében ugyanúgy öröklődik a rajzolat és a szín intenzitása mint a vöröseké.A telt,mély aranysárga igen ritka,ugyanúgy mint a sötét vörös.A még előforduló fekete annyira kevés van,és nálam is alíg volt,hogy én nem tudok véleményezni róluk.Esetleges más színekben és barátrajzosokban sincs annyi tapasztalatom,hogy álltalánosítani tudjak.A barátrajzú galambok elterjedése kétséges,mert egyértelműen ilyen rajzú,tudomásom szerint nincs. A meglévők tarka farkúak,fehér szárnyélűek,nyitott előkéjűek.Vagyis jelenleg nincs álltalam fellelhető egyetlen egy minőségi példánya sem ennek a rajzváltozatnak.Márpedig ha nincs akkor mitől várható a barátrajzúság konkretikus alakulása?! A típus és alkat tekintetében elmondható hogy ez is igen heterogén.A változatosság a fajta kereszteződésekben rejlik.A többféle keresztezés közzül igen kitűnik számomra a Norwich begyes küllemi és szín beli domináló hatásának nyomai.Megfigyelhető hogy vannak arányosan és mérsékelten emelt,közepes hosszúságú,esetleg régebbi típusú Magyar begyes bevitelét sejtető galambjaink mellett,rövid,ék alakú,fele begy Norwich keveréknek tűnők is.Ha a galamb rövid,lábai ugyan közepesnél hosszabbak,vagyis épp hogy jók,de nem a test közepén,hanem inkább hátul vannak,akkor egy elharapott végű torzalmány jön létre.Ami ugyan lehet,de az nem lehet gusás!Az ilyen figurát megtestesítő galambokon van még egyébb nem fajta specikus jegy,amit a fakó szembőr és olykor a szopott-húzott fej sejteti azt.Az arányosság mindenképp hangsúlyozandó!A test nagyság a tojók irányában erőteljesebb legyen.Gyakran látni apró tojókat.A legnagyobb hímjeim nekem sem érik el a kívánt test hosszat,de a tojók méretei egyértelművé teszik ivarukat.Cél a test hosszának és a mell méretéhez képpest arányos növelése.Meghatározott felső határ 48 cm ! A hímek megközelítőek,de a tojók még szerények méretben.
Tudom nem megy egyszerre.Sajnos a felhígult és igen vegyes minőség még ráadásul igen kevés létszámú is.A szigorú szelekció az egyetlen megoldás a minőség javítására.Akkor értékes számomra egy Gusás ha kellően méretes,arányos testfelépítésű és jó a rajza,szép a színe.Közepesen hosszú lábain elég meredeken tartja testét ahhoz ,hogy az 40-45 fokos szöget zárjon be a talajjal.Élénk vérmérséklete a fúvás intenzitásában érvényesüljön.
Ha minél több megjelenésében kifogástalan jegyekkel bír egy példány,akkor van remény arra hogy egyszer majd örökíteni is fogja azokat.Ne feldjük hogy a hiba sokkal biztonságosabban öröklődik!Ezért gondoljuk meg hogy egy rajzos galambnál hol kell meghúzni a mércét és azt mondani,hogy ne tovább.Példaként említenék egy-két elképzelést.Ha van egy tökéletes rajzú és színű,de picike példányunk,mit tegyünk vele.A rajz elsődleges szempontok közzé esik.Igaz a test arányos növelése a cél,de az ilyen példányt is meg kell hagyni,mert nagyon kevés a tökéletes rajzú és színű!Ha van egy nagy testű,figurás de matt színű,esetleg barna vagy szürkés farokszínű vörös,de jó rajzú galamb,meg kell hagyni mert kevés a nagytestű példány!
Annak ellenére is hogy a telt és tiszta mély szín a kívánatos.A test növelésének céljából értékelni kell ezeket a pédányokat.A fajta genetikailag hordozza a hajlamot arra,hogy nagyobbra nőjön.Ez éppen ezért elérhető kifogástalan felnevelési időszak biztosításával.Ha kell egyedüli példányként neveltetve,nagy etető készségű dajkával. A rajzolatok tarkasága az adott példányt pl. tarka farok,szakdt-nyitott előke,értéktelenné teszik.Mert begyes fajta ugyan,de ha rajzos,annak tarkasága súlyos hiba!Fő szempont hangsúlyozottan , mint fajta elismertetés előtt álló jelölt,hogy nem lehetnek rajta idegen,már elismert fajtával összetéveszthető fajtajegyek.Nem azt jelenti,hogy pl. a fakó szembőr miatt ez már egy másik fajtának tekinthető,de tény hogy kerülendő azért is mert szíves hátú rajzzal is bíró begyes fajták többségében világos szembőrűek.A mi begyesünk válljon el pl. ebben is ! Legyen a szembőre egyértelműen más színű.Az erőss pigmentekkel rendelkező,vérbő kárminvörös szembőr,elsősorban genetikai hajlam,de tartási körűlmények is befolyásolhatják!Intenzivitása tükrözi életerejét,vitalitását,különleges hatást kölcsönöz a madarunknak.Az elválasztó jegyek elsősorban a figurában rejlenek.A heterózis ellenére meg kell jelölni,találni a helyes utat!Majd megtartva azt tovább kell járni rajta!Nemesíteni a fajtajegyeket,elmélyíteni azt,a megkülömböztető alakot,méretet,arányokat,rajzolatokat,színt,fúvásirányt és intenzitást amely egy újonnan elismert fajtát testesít meg. Legyünk ennek elérésében partnerek.
Ha ez így lesz akkor mint elismert fajta,elfogadott standarddal,meghatározó minőségű példányaival szemet fog gyönyörködtetni és lelket fog simogatni mindannyiunk örömére!

Z.Tóth János
Kisújszállás 

 

 

 

 

 

 

Új begyesfajta születik!


Elsőként a Tolnába telepített Székelyek alakítgatták, formálták, egyéni ízlésüknek megfelelően továbbtenyésztették, azokat a főleg rajzos, fújós galambokat, amelyeket a Szászok is kedveltek, még annak idején már Bukovinában is. Ott született idős tenyésztők emlékeikről beszélnek, olyan átérzéssel, olyan meggyőzően, hogy elhisszük nekik és onnét és akkortól származtatjuk e begyes fajta létezését. A régiek még ma is egyszerűen csak „Gusás” névvel illetik. Ez az elnevezés egy jelzőt takar, miszerint azokat a galambokat nevezték így, amelyek fújtak.
Az egyszínű változatok ma már nincsenek, de érdekes módon fennmaradt, vagyis igen határozottan átöröklődött sok nemzedéken keresztül a „lajbis” és esetenként a „hódos” változat. Vagyis más fajták és más színű, olykor rajztalan galambok szándékos vagy spontán kereszteződése ellenére a szíves és a barátrajzú. Ezek nagy előkével, fehér derékkal és fehér farokalátámasztó tollakkal rendelkeznek. Jelenleg csak barátrajzút nem tenyésztenek, de a szívesek olykor költik ezeket is. Csak sárga, vörös és fekete színekben létezik. A mély és tiszta színek lehetőleg lakozottak legyenek. Köztes vagy más színek nincsenek. Elmondások szerint, régen voltak kékek szívesben és jeltelen vagyis szalagtalan és kovácsolatlan barátrajzúban is. A tiszta színekben még nyomokban sem lehet jelen semmilyen rajzolat, például kovácsoltság vagy babozottság.
Különleges megjelenését az egyszerűsége adja. Tekintettel arányos formájára, ami azonban nem mondható el a fajtacsoport minden képviselőjéről általában. A rövidlábúak közé soroljuk, de attól valójában hosszabb, mint ahogyan a termete is a közepestől nagyobb megjelenésű. Fúvásintenzitása aktív. A tojók is jól és gyakran fújnak. Udvarló vagy nászröpte parádés, legtöbbször csattogó. Igen szapora fajta.
Ha valaki mer és tud is szelektálni, akkor rövid időn belül sokkal egységesebbé válhat a tenyésztése. Elsősorban a rajzon kell javítani, de a test növelése, annak harmonizálása is cél. Kitűnő életkörülmények biztosításával, vagyis kifogástalan takarmányozással, valamint egészséges tartási körülmények fenntartásával élmény a fajta tenyésztése. Annak ellenére, hogy nem igényel különleges bánásmódot, meghálálja a gondoskodást, hiszen impozáns külleme, színe, rajza, fúváskészsége, életereje a galambfajták elitjei közé emeli. A fajfenntartási ösztöne kiváló. Fészekszerető, nyugodt költő, de élénk vérmérsékletű.
Szabad tartás mellett gyakran megfigyelhető különleges röpte. Hosszú szárnyaival ritkán csap, mintha keresne. Legtöbbször ekkor is fújja a begyét. Jól tájékozódik. Szívesen időzik a szomszédos tetőkön, majd idővel libegve, szállva visszatér. Nem verekedős. Az idős hímek toleránsak. Nálam az ígéretes fiatalok a szabadtartás végett, a kinnlevő galambokkal vannak, így edződnek, sokat röpülnek és szabad akaratuk szerint mozoghatnak. Így én is jobban tudom figyelni őket.
Szigorú szelekció mellett a minőség eléri az 5-6%-ot. A szaporulat fele pedig még tenyésztésbe fogható, mert kisebb hibáik ellenére genetikailag képesek lesznek szépeket költeni. A fennmaradó egyedek, elsősorban a rajzolatok hibái miatt kifogásolhatóak, ami a színes mezők kontúráltságát, esetleg tarkázottságát jelenti. Továbbá előfordulnak aránytalanul hosszú és keskeny, valamint kistestű példányok is. Ezek is selejtezésre kerülnek.
Régebben Kakasd településen és környékén is igen kedvelt fajta volt. Innét a mai, új neve. Mivel ott főleg most is a Székelyek azok, akik tenyésztik, így lett Kakasdi Székely Begyes a fajta neve. A tenyésztéshez bevontak más begyes fajtákat is, de az valójában nem volt sikeres. Sőt igen heterogénné vált, főleg az alkat és formát tekintve. Voltak próbálkozások a magyar begyessel is. Több-kevesebb sikerrel, ki-ki ahogyan jónak vélte. A magyar begyes ősi formája nagyban hasonlított a jelenlegi „Gusás” galambokéra. A múlt század legelején készült Balassa György fotói alapján a mai szemlélet szerint nem is magyarbegyes van, hanem inkább székely begyes. Felvetődik a kérdés, hogy mi is volt előbb? Mindenképpen közös vonások fedezhetők fel közöttük testarányaikban és még rajzolatukban is. Viszont már akkor is egyértelművé vált, hogy a magyarbegyesnek ítélt fotóalanyoknak hosszú kormánytollakon túlérő evezői vannak. Az 1965-ben elfogadott magyarbegyes fajtaleírása megemlíti a szíves és barátrajzú változatokat is. Tehát vagy létezet ilyen rajzú magyarbegyes, vagy pedig a hasonlóság miatt annak vélték az ilyen rajzolattal rendelkezőeket. Elgondolkodtató azonban, hogy évtizedek óta soha senkinél még csak véletlenül sem született rajzos magyar begyes. Idővel egyértelművé vált a különbség, de nemcsak a magyarbegyestől különbözik, hanem más begyesfajtáktól is.
Az, hogy magyar fajta, különös értékét adja, hiszen eddig sok nemzettel szemben nekünk csak egy begyes fajtánk volt. A tenyésztői bázisa igen szűk területre korlátozódik, de egyre többen érdeklődnek tenyésztési szándékkal. A nemzeti kiállításon történő bemutatása pozitívan zárult, helyesebben jó nyitánya lett a fajtának. Régi, ma már idős fajtatenyésztők nosztalgiáztak a bemutatott galambok előtt. Reméljük és a jelek is azt mutatják, hogy lesznek újak is, akik meglátják a fajta szépségét. Fantáziát látnak abban, hogy részesei lehetnek egy régi, de újonnan felfedezett magyar begyesfajta sikereinek.


Z. Tóth János
Kisújszállás

Oldal: Erről a fajtáról megjelent írások/Published writings about the birds breed
KAKASDI SZÉKELY BEGYES GALAMBFAJTA WEBOLDALA / KAKASDI SZEKELY POUTER'S - © 2008 - 2024 - kakasdi-szekely-begyes.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat