Tisztelt Leendő Kakasdi székely begyes tenyésztő!

5. Rész

-A fújásról-

A fajtacsoport meghatározó, másokétól eltérő készsége. Intenzitása elsősorban az adott fajta jellegéből adódik. Számtalan tényező is befolyásolja. Elsődleges a példány egyedi késztetése, hajlama. Ugyanis még fajtán belül is megfigyelhető egymástól eltérő olykor igen gyakori, máskor alig vagy szerényen kivitelezett fúvás. A fajtára jellemző fúvás intenzitása csak kifejlett korú egészséges galambtól várható el. A gusás igen gyakran és intenzíven fújó fajta. Begyének alakja gömbölyded. Előre irányuló, a függőleges nyak tégelye a begy hátsó egyharmadán halad át, vagyis a fújt begy határozottan és egyértelműen körbe fogja azt. Mérete arányos a testével. A fúvás intenzitása mindkét nemre jellemző. A kotlási időben a tojók fúvása mérsékelt. Viszont, ha már nem ülik a fiókákat, akkor ugyan olyan gyakran fújnak, mint a hímek. A fúvott begy mérete mindég nagyobb a váll kerületénél. A hibaként meghatározott has fúvás, vagy elfűzés igen ritkán fordul elő. Inkább a gömbölydedtől az ovális irányába eltérő, inkább tojóknál előforduló (hibás) alakú látható esetenként. De az sem jellemző gyakorisággal. A példány hangulatát vagy egészségi állapotát is jól tükrözi a fúvása. Ha optimálisak a körülmények, akkor szívesen parádéznak. A reggeli és esti órákban a bandázó hímek igen látványosan produkálják magukat. Ez a viselkedés jellemző a fészekváltás előtt és után. Impozáns megjelenést kölcsönözve nekik és nagyszerű látványt nyújtva szemlélőjének. A változatos takarmányozás és néhány magféleség etetése bizonyítottan elősegíti a fúvások mikéntjét. Az egyértelműen idős galambok tojó példányai elhagyhatják a fúvást. Az ilyen korú hímek is öregesen, kevesebbszer, de ha igen, akkor az látványos a szemlélőjének és példa értékű az ifjabb galambok számára. Ha természetes fúvást akarunk látni, akkor körülbelül egykorú (2-3) éves egészséges, páratlan, több hím példányt, mint tojót eresszünk össze vagy ki a szabadba. Legalább 5-7 madár már felpörgeti magát és parádés a viselkedése. Ekkor megítélhető minden egyed begyének alakja, iránya és mérete. Ez párosítás előtt már felkészített galambokkal érhető el a legkönnyebben. A felfújt begy is lehet szép, de az mindég mesterkélt. Valójában a galamb sohasem fúj önnön magától ilyen alakút és méretűt. Fontos, ha mégis így teszünk, sohase fújjuk túl, vagyis ügyeljünk arra, hogy a gömbölyded forma megmaradjon. Ha a fej vonalát már meghaladja, akkor az már túl fúvott (ovális, hibás) begyforma. A gusást sohasem kell fújni. Ha nem fúj, akkor keressük annak okát, ne akarjuk felfújással kierőltetni azt. Gondolkodjunk el azon , hogy minden feltétel adott-e ahhoz ,hogy az adott példány önnön magától vajon miért is nem képes kellő méretű és gyakoriságú fúvást produkálni. Az igazi gusás arányosan nagy begyű, igen gyakran fújó olyan begyes fajta, amelynek gömbölyded, előre irányuló fúvott begye a váll kerületénél szélesebb és az elfűzés nélkül ül a mellen. Nemenként és példányonként eltérő intenzitású, de mindenképpen készséget mutat a fúvásra. A fajtára jellemző gyakoriságú, alakú, irányú és méretű fúvás csak akkor várható el.

Ha a példány:

 – fajtatiszta

–egészséges

–kifejlett korú

–komfort igénye kielégített.

Fokozható ez:

–a szervezet intenzív támogatásával (vitaminok, ásványok)

–nemenkénti elkülönítéssel (pihentetés, özvegyítés)

–az állat kézhez szoktatásával (idegesítő hatások kizárása)

 

Néhány dolog, amely negatívan befolyásolja az intenzivitást, méretet, irányt és formát:

−ha a példány nem tiszta vérű gusás

–ha beteg

–ha kotló

–ha igen öreg

–ha fióka

–ha emészt

–ha komfort igénye kívánni valót hagy maga után.

 

Fokozható: (még rosszabb)

-ha a betegeket nem különítjük el (nem karanténozunk és gyógykezelünk)

-ha rendszertelenül etetünk (nem tetszőleges fogyasztás szerint)

-ha zsúfolt levegőtlen az elhelyezés (nem elégséges a takarítás)

-ha élősködők vannak jelen (külső-belső), (nem féregtelenítünk rendszeresen,) ha nem a betegség megelőzése a cél (nem vakcinázunk rendszeresen).

Vegyük figyelembe, hogy az állattenyésztést mi magunk igazgatjuk, formáljuk, alakítjuk. Tegyük olyanná galambunkat amilyenné akarjuk. Márpedig miért ne akarnánk szebbé jobbá, eredményesebbé alakítani ez irányú tevékenységünket? A begyes galamb is olyan amilyen a mi akaratunk. Ha valóban szereti valaki ezt az állatfajt és ezt a begyesfajtát, akkor bizonyára azon fáradozik, hogy mindenkinek jobb legyen. A galambnak is és annak tenyésztőjének is. A begyes galamb fúvása pont az í-re. Ha jól csináljuk, akkor ebben is kamatoztatható a tudásunk.

 

 

Z Tóth János

Kisújszállás

 

Tisztelt Leendő Kakasdi Székely begyes tenyésztő! (4. rész)

Farkas Feri Barátommal meghívattam magam Kakasdra, hogy onnét tavaszt váró tenyészszemlére induljunk. Az út pontosan 250 km kaputól kapuig. Lelkesen bár kétkedve indultam el. Hiszen utam egyik, talán számomra a legfontosabb célja, hogy olyan minőségű és vérvonalú tojó példányt vásároljak, ami beilleszthető az állományomba. Sajnos most még rövidek a nappalok, így mindösszesen csak öt tenyésztő Kakasdi székely begyes állományát tudtam megnézni. Igazában kevés volt az idő, de azért próbáltam felmérni a látottakat. Miután sietve átnéztük a Feri galambjait Kakasdról Kisdorogra mentünk Bognár Lacihoz. Ő már várt, ezért a galambok le voltak csukva. Irigylésre méltó elhelyezés, két külön helyen begyesek, bagdetták és posták. A begyesek kitettek magukért szépen fújtak. Látványos barátrajzúak feketébe és a néhány szíves valamint egyéb színű mellett megcsodáltam számomra különleges fehérbabos vöröseket és vörösbabos fehéreket. Nagyon tetszetősek, csak sajnos sehol sincs több ebből a színből csak ott és az is csak pár darab. Öt hím és két tojó fekete barátrajzos, ami ott, vagy valahol másutt alapja lehetne egy állománynak. De sárga és vörös is van jó rajzú és színű. Persze, hogy nem lehet tüzetesen át nézni, de azért kitűnt az a párdarab fekete példány. Sietve indultunk Nagyvejkére Rózsa Jenőhöz. Szívélyes, örökmozgó, állatszerető természet közeli ember. A galambok teljesen mások típusban. Kiemelkedő közülük egy- egy barátrajzos és egy pár vörös szíves. A többi talán a kedvenc kategória szemembe, de lényeg, hogy vannak és a gazdája örömét leli bennük. A délidő pontosan ott ért bennünket, így illetlenség lett volna több időt töltenünk. Elindultunk visszafelé. Bonyhádon Fábián Feri bácsi 20-30 begyese közül is kilehetne szedni nyolc, tíz vörös barátrajzos tenyészhető minőségű példányt. A szívesekkel lehet dolgozni, de el kellene választani a barátosoktól. Valójában mind a három helyen összesen húsz körüli barátrajzú példány van. Ezeket érdemes lenne tovább tenyészteni. Akár úgy is, hogy valaki megvásárolná azokat. A tenyésztőik hajlanának arra, hogy ha valaki magasabb szinten foglalkozna tenyésztésükkel akár el is adnák ezeket a galambokat. A nevükben nem beszélhetek, de ha volna valakinek ilyen szándéka egy kérdést mindenképpen megérne. Kakasdra visszatérve újra megnéztük Feri barátom galambjait. Véleményem szerint azokba a galambokba bennük van a képesség a fejlődésre. Talán a példányszámot kellene növelni ahhoz, hogy valóban lehessen miből szelektálnia. Szintén Kakasdon lakik és tenyészt Fábián Gábor. Tetszenek a galambjai. A rajzot mindenképpen tisztítania kell. Feltűnő egy fiatal fekete barátrajzos hím kiváló minősége. Ismerve a szülőket, újra bizonyossá vált számomra, hogy a fajta képes a fejlődésre, ha jól párosítunk és odafigyelünk a fióknevelésre. Nála megvan a létszám ahhoz, hogy népes fiatalt produkáljanak. Sajnos azt tapasztalom, hogy túlon-túl kíméletesek a szelektáláskor. Igen, valóban kevés van, de, ha nem szedjük le szisztematikusan a sallangot, akkor sohasem fog egységesülni se a típus sem pedig a rajz. Egyelőre csak a két rajz, ami egyértelmű, bár még mindég elhangzanak engedmények. Mint például nem mindenkinél számít az, ha a farok tarka. Vagy most kezdik érteni, hogy miért is kell a színes háthoz a fehér derék. A kompakt körülhatárolt szív vagy barátrajz úgy érvényesül, ha hát is színes. Ugyan is nagyon nem illő, ha kissé ejtett a váll és nyitott a hát, vagy maga a hátnak a rajza sem eléggé zárt, és látszik a fehér hát. Természetesen attól, hogy színes az, még lehet nyitott, de nem feltűnő, mert nem töri meg a rajz formáját. A fehér derék úgy jó, ha egy két cm széles. Azért kell, hogy a hát rajza, ne átmenet nélkül menjen át a farokfedő színmezejébe. Legyen az elváló és befejezett. Vannak teljesen fehér hátú és derekú példányok mellett színes hátú és derekúak is. Egyik sem jó. Látogatásaim alkalmával mindég elhangzik, hogy régen gyakorlatilag a fúvás érdekébe minden mást alárendeltek. Azért lettek a változatos színűek, rajzúak, tömegűek és típusúak. Örülök viszont annak, hogy lassan megváltozik ez a szemlélet, és egyre inkább előtérbe kerül más fajtajegy is. A jövőben lesz feladat bőven. Hiszen az apróságnak tűnő hibák, minta a fakó szembőr, a húzott homlok, a kerek fejtető, a vízszintest közelítő, vagy túl meredek állás, a rövid lábak, a rajzhibákon kívül a hibás színek mind jelen vannak. Az elsődleges cél a lehető legnagyobb létszámba tenyészteni a jelenleginél tömegesebb megjelenésű hibátlan szíves és barátrajzú példányokat. Ha lesz érvényes fajtaleírás, akkor egyértelművé válnak a most még csak elvárt fajtajegyek. Az általam ismert tenyésztőknél mindenütt fellelhetők ígéretes tenyészgalambok mellett néhány, minden tekintetben kívánatos minőségű kiemelkedő példány. Olyanok, amelyekkel meg lehet és meg is kell majd jelenni a kiállításokon. Utamról elmondható, hogy számomra a látottak alapján nincs a felől kétség, hogy vannak a fajtának valóban elhivatott tettre kész tenyésztői. Olyanok, akik megértik, hogy úgy tudjuk ismertté és elismertté tenni ezt a fajtát, ha egységes szemlélet alapján munkálkodunk. Úgy tűnhet, hogy mégsem az áhított tojó galamb volt a legfontosabb számomra, hiszen úti beszámoló írásom minden másról szól, csak éppen utam valódi céljáról nem. Fábián Gábor nagylelkű sporttársiasságán múlt, hogy a nap végére, mégis csak találtunk állományába egy számomra értékesnek tűnő, neki nélkülözhető sárga szívhátú tojót. Öreg este volt mire hazaértem, de ha lesz lehetőségem újra elmegyek, mert maradtak ki tenyésztők arról a környékről, akiket meg szeretnék látogatni.

Z. Tóth János
Kisújszállás 

 

Tisztelt Leendő Kakasdi Székely begyes Tenyésztő!(3. Rész)

Rokontenyésztési eljárások alkalmazásai a fajta tenyésztésében.

A rokonok egymás közötti párosítását akkor alkalmazzuk, ha az adott fajta, jelen esetben a kakasdi székely begyes galamb populációja igen kicsi. A másik ok erre pedig, hogy a valóban megálmodott minőséget egy-két egyed éri csak el. A vonaltenyésztés a gyakorlatban megoldás lehet a fajta gyors minőségi javulásának elérésére. A lényege, hogy a nem rokon vonalalapító szülők a lehető legjobb minőségű példányok legyenek. A kiszemelt szülő egyedek egy hímből és kettő vagy több tojóból állnak. Elhelyezésüket tekintve egyszerű megoldással sikeresen és gyorsan szaporíthatók. A szükséges ketrec két részből áll. A rácsozott közfal mögé betesszük egyikbe a hímet másik részébe pedig a tojót. Ha a rács ellenére hajlandóságot mutatnak a párosodásra, akkor a tojót át kell tenni a hímhez. A közfalat kicseréljük, vagy lefedjük és mögé helyezzük a másik tojót. A pár elvileg két hét múlva elkotlik. Ekkor a kotló tojót elzárjuk és a közfal takarását felszabadítjuk. A rácson keresztül az újabb tojóval azonnal ismerkedhet a hím. A tojó annak hangját már ismeri, így nagy valószínűséggel azonnal elpárzik. Ismételhető a gyakorlat. A tojót áttesszük, a közfalat takarjuk és a tegnap még kotló tojót tesszük mögé. Lehet kihagyni tetszőleges időt. Megeshet, hogy ha nem, akkor a tojó egyedül is megtojhat, mivel halja a hím hangját. Ezzel a módszerrel a párzás biztos, hiszen más hímek nincsenek jelen. A származás eredete garantált. A tojók szabályozott ütemben tojhatnak. Vigyázzunk, hogy azok ne merüljenek ki. Ha kettőnél többet vonunk be, akkor nem áll fent ez a veszély. Az ivadékmennyiség érdekébe a szülőpárnak teljes komfortérzete kell biztosítani. A ketrecelés alkalmazásakor ügyeljünk, hogy az akkora legyen legalább a költő rész, hogy abba akár röpködhessenek is. A várakozó tojónak kisebb hely is elegendő, hiszen az viszonylag kevés időt, legkevesebb két hete tölt ott el. Ha van rá lehetőség legjobb egy erre a célra alkalmas helyiség. Csak életerős, egészséges példányoktól lehet elvárni maximális teljesítményt. Minden szükséges ásványi anyagot, vitamint, takarmányt és nagyon fontos, hogy természetes fényt biztosítsunk számukra. A napozás és a fürdőzés is az általános hogylét feltétele. Az így tenyésztett produktumok szoros rokonságba állnak. Ezeknek a féltestvéreknek az egymás közötti párosításával tudjuk rögzíteni a szülők által átörökített génjeiket. Reményeink szerint csak azokat, amelyek a szép küllemért és a jó szaporodási képességért felelősek Ezért fontos a szülők kifogástalan minősége. A nyert ivadékok sikeres egymás közötti szaporításéval a vonalat szorosabbra vonjuk, úgy, hogy azok utódait szintén egymás között párosítsuk. A vonaltenyésztés alkalmazásától függetlenül a szezonális első fiatalok rendszerint a későbbiekhez képest viszonyítva szebbek. Éppen ezért szorgalmazzuk a korai párosításokat. Azért is, hogy az ekkor kelt fiatalok őszre teljesen kivedeljenek. Esetleg kielégítő minőségükkel részt kérjenek a következő szezon tenyészmadarai soraiban. A megfelelő utódlétszám a tenyésztő számára sohasem elég. Ha kellően korai időbe kezdjük a költési szezont nagyobb esélyünk van arra, hogy több esetleg sok utód szülessen. Ha ez így sikerül, akkor a többől esetleg a minőségi is több lesz. A fiatalok felnevelése sokszor okoz örömöt, de bosszúság is érheti a tenyésztőt. Az esetleges betegségek a vedlések meglepetései átírhatják a következő évi terveket. De ne menjünk ennyire előre. Alapozzuk meg az idén a jövőt. Az irányított tenyésztéskor a párakat szétszedjük, variáljuk és ősztől tél derekáig pihentetjük. A pihenés újult erőt ad. A pihentetett párak tavasszal mindég jobb utódokat produkálnak. Ha feltétlenül szükségünk van még egy két késői fiatalra, mert keveselljük az évközi minőségi példányok számát, vagy eltolódás van az ivarban, akkor siettetett vedlés után szeptember végén még lehet próbálkozni. Megállapítható, hogy a rokontenyésztés ellenére is van eltérés a tavaszi és az évközi fiatalok minőségét illetően. A kora tavaszi az legtöbbször szebb. Általában az őszi vedlést követő újabb származékok elérik a tavasziak minőségét Ha a tél enyhe, és elegendő a napsütéses órák száma akkor ezek a fiatalok elkezdenek vedleni és tavaszra igen szépek is lehetnek. Vagy nem vedlenek, mert a feltételek ehhez nem elegendők és ezért minőségük megítélése kétséges. Olykor megállnak a növekedésbe is. Éppen ezért a következő szezont esetleg máshol kezdik. A szülőkért pedig kár, hogy nem pihentek. Csakhogy a tenyésztő próbálkozik, hogy hátha majd most… A jól pihentetett, teleltetett, felkészített állomány a költési szezonba tud annyi szép fiatal madarat adni, amely új reménnyel töltheti el a jövőt illetően a fajta tenyésztőjét.
Z. Tóth János
Kisújszállás

 

Tisztelt Leendő Kakasdi Székely begyes tenyésztő! (2. Rész)

A begyes fajták általánosan elvárt jellemzője az ivartól független fúváskészség és annak intenzitása. A fajtacsoporton belül számtalan típusú, méretű, alakú, elhelyezkedésű fúvott begyforma van. De ez hajlam és fajta megkülönböztető megjelenési forma. Ha ez nincs akkor az már nem is begyes. A mi kakasdi székely begyesünk jó nézni, mert testfelépítésének arányai egymáshoz illőek és begyének fúvása, annak mérete és alakja is harmonikus. Annak alakja csak gömbölyded lehet, elhelyezkedése pedig előre irányuló. Úgy, hogy a nyakat körbe fogja annyira, hogy az úgynevezett hátsóbegy kihangsúlyozott legyen. A begy átmérője a váll szélességénél egyértelműen nagyobb. A fúvás nagysága, annak intenzitása a hímek elsődleges pózolási kiváltságaik A tojók minden téren szerényebbek, de nem nélkülözhetik e készséget. Az összemosott ivari megjelenés a cél, így a hímes megjelenésű tojókat nagyon meg kell becsülni, míg a tojó küllemű hímeket selejtezni kell! A tenyésztési szezonban a tojók szervezeti terheltségük miatt, a kotlás és nevelés idején nem parádéznak. Az egészséges hímek a fészken sohasem fújnak. Más fajták közül van, amelyik igen, ezért is képtelenek a költésre. Az, hogy a kakasdi székely begyes ilyenkor miért nem fúj, csak gyanítható, de valószínű, hogy a fészekféltés miatt. Ami erős fajfenntartási ösztönből fakad, és nem akar feltűnő lenni. A galamb, ha fúj, azzal is jelzi, hogy jól érzi magát. Eközben, vagy így repülve, szárnyainak csattogtatásával is kifejezi ezt. A költés ideje alatt a fúvás intenzitása kisebb, de az azt követő vedlés általában ezt nem befolyásolja. A fiatalok négy hónapos korukra ivarérett, ekkorra fúvásuk gyakorlott, de általában közvetlen fészekhagyás után már képesek némi erőltetett, igen szerény, formátlan, de egyértelmű fúvást produkálniuk. Az igazán erős,rámás hímek később kezdik és azok lesznek majd kiváló begyalakú és méretű intenzív fúvók. A túl fúvás az, amikor az aránytalanul nagy begy legtöbbször már felfelé is terjed. Így annak alakja ovális. Ezek a példányok túl mélyről, olykor hasból fújnak. A fiataloknál előfordul, de nem jellemző az. Ez akkor lehet, amikor még csak gyakorolják a levegő nyelését, benntartását, és kifújását. Később, ha megtanulják, hogy hogyan kell szabályozni, akkor onnantól korukhoz mérten reális képet mutatnak. Amit befolyásol a példány készsége, egészsége, ivara és kora. A nagytestű felnőtt egyedeknél előfordul a kissebekhez képest viszonylagosan nagyobb fúvás. Ami azért baj, mert több éves korára könnyebben . kialakulhat a lógó, zacskós vagy úgynevezett golyós begy. Az ilyeneknél a begy tartalma az emésztő nyílás alá kerül és ott romlásnak indul. Kialakulhat a begy baktériumos gyulladása is. Ha nem teszünk semmit, az magától nem gyógyul meg. A galamb, mérgezési tüneteket is mutathat, de a teljes leépülés után biztos a pusztulás. A megoldás az lenne, ha tudnánk olyan galambokat tenyészteni, amelyek csak arányosan nagybegyűek. Sajnos lehetetlen kivédeni a begy olykor előforduló túlterhelését és emiatti kinyúlását. De azért ha kialakul és ebből adódóan megvan a baj, akkor vannak módszerek és fortélyok, amikkel meggyógyítható az adott példány. A begy tartalmát ki kell takarítani! Amennyire lehet kimosni. Legtöbbször segít, ha a galambot egy szűk zacskóba fellógatjuk úgy, hogy a begy tartalma feljebb kerüljön, mint az emésztő nyílás. Egy teljes nap alatt általában ki ürül. Azután csak vizet és vitamint szabad adni. Harmadnap már ehet. A drasztikusabb megoldás, ha a begyet felvágjuk, kitakarítjuk, és összevarrjuk. Általában akkor is kialakulhat a táplálékpangás, ha a galamb hírtelen és sokat eszik. Vannak takarmányok, amelyeket begyeseknek nem szabad adni. Ilyen például a repce, puffasztó, golyvakeltő hatása miatt. Az általános etetési szokás itt nem bevált. Vagyis nem lehet csak alkalomszerűen. Jó minőségű eleséget kell felkínálni ad libitum, vagyis szabad kívánság szerinti fogyasztásra. Sajnos ez viszont befolyásolja az etetés gyakoriságát. Mert hihetnénk, hogy mivel áll előtte a takarmány etethetne szándéka szerint, bármikor. Csakhogy nem szándékozik. Mégpedig azért mert ő maga sohasem éhes. Az alkalomszerinti etetésnél, ha megfigyeljük, a tülekedő magfelvétel után, gyors ivást követően azonnal etet. Így viszont a begy túlterhelt és a fúvós fajtáknál megjelenhet a fent említett golyós begy. A kakasdi székely begyes nem különösebben érzékeny de, azért előfordul náluk is. A hímek begye hamarább kinyúlik, hiszen többet és nagyobbat fújnak. Ezért a kiállításra szánt példányokat az első két évben nem szabadna hagyni etetni. Csak annyit egyenek, ami jólesik, ne terheljék begyüket. De jelenleg nem tartunk ott, hogy két évig nélkülözzünk a tenyésztésből, pláne nem a szebbekből. Ha sikerül dajkásítani, akkor nincs ilyen kockázat. A tenyész szezont rövidíteni kell, és akkor nincs baj, hogy három, négy alkalommal zsinórba tojt a tojó. Hátránya az, hogy az etetési ösztönt károsan befolyásoljuk ez által. Ahhoz, hogy tudjunk mennyiségbe is szaporítani a fajtát, az egészséget mindenképpen fent kell tartani. Hiszen az egészséges galamb az mindég csinál valamit, például fúj. Ehhez ért a legjobban a gazdája örömére.
Z. Tóth János
Kisújszállás

 

Tisztelt Leendő Kakasdi Székely begyes tenyésztő!

 

A fajtatenyésztők táborába szívesen látunk minden olyan elhivatott galambászt, aki szimpatizál ezzel a begyes galambbal. Azért kívánom közzé tenni gondolataimat, a teljesség igénye nélkül, hogy némi felvilágosítást adjak tenyésztői tapasztalataimról. Elsősorban azoknak, akik ezután szeretnék tenyészteni ezeket a galambokat. A közelmúltban bebizonyosodott, hogy van létjogosultsága a fajtának, mint új Magyar fajta begyesnek. Az újonnan bekapcsolódó galambászokból nem mindenkiből lesz fajtatenyésztő. Ugyanis a begyes fajták tenyésztése több törődést, kifinomult érzéket, nagy hozzáértést igényel. Profi szinten ezt a fajtát is nehéz tenyészteni. Sőt, mivel e fajtacsoport fajtái még több kulináris élményt nyújtanak, azáltal, hogy golyvát fújnak. E tulajdonságuk miatt egy kicsivel több tudást igényelnek tenyésztőiktől, mint sok más fajta. Elmondhatni, hogy a begyes tenyésztés az egy külön műfaja a galambászatnak. Ha a kezdetek sikertelenségeiben, már felfedezni véljük a reményt a szebbre, akkor lehet belőlünk begyes tenyésztő is. A türelem nagy segítség. Ha van, akkor az út sem annyira göröngyös. A fajtacsoport nagyon színes, de igazán megkapó szépségű fajtája kevés van. Jellemző rájuk általában a testfelépítésük aránytalansága. Az igazán szép Kakasdi Székely begyes bármelyik divatos fajtájú begyessel, éppen főleg arányossága, valamint életereje miatt versenyképes lehet. A begyesfajták tenyésztése azért is nehéz, mert a gyakori parádés fúvás miatt nem, vagy gyengén nevelik utódaikat. A Kakasdi székely begyes, ha szabadon van tartva, akkor mutatja meg örökmozgó, igazi temperamentumát, modoros viselkedését, ami az intenzív fúvás mellett szárnya csattogtatása is lehet. Ilyen tartás mellett elvárható egy közepes nevelőkészség. A közepessel legyünk elégedettek. Hiszen olyan fajták kerültek bele a kitenyésztése folyamán, amelyek nem igazán, vagy egyáltalán nem képesek erre, mint például a norwich és az angol begyes. Valójában ezen a téren is heterogén. A gyengébb minőségű párak kitűnően, a kívánatosak gyengébben nevelnek. Ráadásul abból van a kevesebb. Így ezek, ha saját maguk nevelik utódaikat, azok hiába reményteljesek eleve kisebb eséllyel indulnak. A tenyésztőn múlik, hogy mit is tesz annak érdekébe, hogy ez ne így legyen. Ezért lehet, illetve kell dajkákat alkalmazni. De, figyelmet érdemel, hogy a fajta képes az önfenntartásra. Szándékosan ne öljük ki belőle ezt a képességét. A jelenlegi populáció minőségi utódainak biztosítani kell a lehető legjobb feltételeket a felnevelésük során. Mivel kevés az igazán jó és szép példány a beltenyésztés lehetősége is szóba jöhet.
Rokontenyésztettnek tekintjük azt az állatot, amikor a szülők, ivadékok féltestvérek vagy hasonlóképpen szoros rokonpárosításokból vagy azok halmozásából származik. Akkor, amikor a párosítandó egyedeknek már sok azonos génje van, a beltenyésztés rokontenyésztésbe megy át.
Minőséget rögzíteni egyébként is csak így lehet. A vitalitást, vagy például a fúvást, vagy alakformáló átalakítást más fajták bevitelével lehet fokozni, vagy elérni, addig egységesíteni csak így lehet. Ha vonaltenyésztést alkalmazunk, akkor egy-egy szép hímet több tojóra kell rávinni. Az így kapott féltestvéreket lehet egymással párosítani. Annál is inkább, mert minden példány hordozója lesz az apja kiváló tulajdonságainak.
A vonaltenyésztés olyan egyedekből ál, amelyek származásukat tekintve egy vagy több olyan ősre vezethető vissza, melyek küllemi, vagy más tulajdonságaik kimagaslóak.
Érdemes több vonalat tenyészteni, hiszen úgy szinte a végtelenségig variálhatók azok produktumaik. Természetesen nincs garancia arra, hogy így minden fiatal szép lesz, csak esélyt adunk rá. Ne várjunk csodát az első perctől, de az apró lépések meghozzák a várt eredményt. Sok idő után, ha mégis szükség van vérfrissítésre, akkor, ha több vonalunk van, könnyen megoldható.
Vérfrissítésről beszélünk, ha fajtán belül, de más tenyészetből, vagy más vonalból származó hímet alkalmazunk.
Saját állományunk minőségi megítélésekor merjük észrevenni és bevallani, ha valami nem jó. Én úgy vélem, hogy az örökös elégedetlenség visz előre. Vallom azt is, hogy csak egy szép alkati, vagy csak egy jó tulajdonság egy példányon kevés ahhoz, hogy kialakuljon egy egységesen jó és szép állomány. Egy olyan minőségű állomány, amely önmagához képest jobbat produkál. Éppen ezekért egy-egy példányon legyen fellehető sok olyan jegy, amely egyértelműen mutatja annak nemességét. Jelenlegi Kakasdi Székely begyeseink legjavai engednek arra következtetni, hogy milyenné válhatnak jövőbeli leszármazottaik. Mivel gyorsan költő, nagy életerejű fajta, még szigorú szelektálás mellett is, rövid időn belül elérhető a minőség általános javulása. A rajzolatok múltbéli keveredése és egyszínű vagy másféle rajzolatú fajták bekeverése miatt fel feltörő hibás rajzok csak úgy minimalizálhatók, ha a tenyésztő kíméletlenül szelektál erre is. Az adott példány örökletes minősége az utódain mérhető le. Ezért próbáljunk ki többféle variációjú párosítást, mert nem biztos, hogy nem találjuk meg azt a passzoló példányt, amivel már szép utódokat örökíthet akár egy közepes vagy gyenge minőségű is. Persze akkor sem szívesen nézzük a gyengébbet, ha tudván tudjuk, hogy az utódai lényeges része szép. Azonban számolni kell annak az eshetőségével is, hogy előbb utóbb felszínre kerül, a gyakorlat szerint az unokák között a nagyszülő minősége. Mivel előre haladunk a gyengébb minőségű példányokat lehetőleg mellőzzük. Végső esetben olyanokat vonjunk be, amelyek közvetlen testvérei szépek. A költés intenzitása lehet genetikán alapuló hajlam, tartástechnológiai hatás, a példány kora stb. De megfigyeltem, hogy létezik valami szimpátia féle a galambjaink között is. Ugyanis példa rá, hogy vannak nehezen összepárosíthatók, amelyeken látszik, hogy boldogtalanok és költésük is visszafogott. A kényszerpárosításkor megfigyelhető a hím mélabúja és a tojó olykori flörtölése más hímekkel. Gyakran a fiókák nevelését is elhanyagolják. Vonaltenyésztéskor engedni lehet egyébként össze illő példányokat spontán párosodni. A Kakasdi Székely begyes jelenleg genetikailag igen tág, ezért merni kell alkalmazni a rokonok egymás közötti párosítását. Tudományosan kidolgozott szisztémák alkalmazásával a rokontenyésztés idővel, több generáció után az ivadékok nagymértékű küllemi hasonlóságát szavatolja. Az állattenyésztés nagyon bonyolult tudományág. Első sorban a genetikai sokrétűsége miatt is. Tudásunkhoz és szerencsénkhez mérten kövessünk el mindent annak érdekében, hogy sok szép ilyen fajta begyünk legyen. A galambász lehet jó szemű, ráérző, de a galambtenyésztés lehet tudományos gyakorlaton alapuló is. Magas szintű művelése a Kakasdi Székely begyes tenyésztés területén kamatoztatható és gyümölcsöztethető lehet. Ez rajtunk, tenyésztőkön múlik. A szándék nem lehet öncélú, ezért minél több tenyésztő egységes szemléletén alapuló tudására van szükség a fajta felvirágoztatása érdekében.
Z. Tóth János
Kisújszállás

 

 

 

Oldal: Erről a fajtáról megjelent írások 2 /Published writings about the birds breed 2
KAKASDI SZÉKELY BEGYES GALAMBFAJTA WEBOLDALA / KAKASDI SZEKELY POUTER'S - © 2008 - 2024 - kakasdi-szekely-begyes.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat